Aki valamit is adott magára a száz-kétszáz évvel ezelőtti Angliában, az a báli szezont (azaz a telet) Londonban, a nyarat pedig Bath-ban vagy Brighton-ban töltötte. Bath-ban a rómaiak gyógyvizet találtak, fürdőket építettek, amelyek a 18. században újra divatba jöttek. Ide érkezünk szombat délután, napsütésben, egyenesen az ebéd utáni nyüzsgés közepébe (miután órákat töltöttünk a megfelelő parkolóhely megtalálásával).
A hely azért különleges, mert megmaradtak a György korabeli épületek és lakóházak. Így pontosan ugyanazt látom, mint Jane Austen regényhősei a Northanger Abbey-ben vagy a Meggyőző érvekben (Persuasion). Természetesen ezek a regények kizárólag nőknek szólnak, a férfiak már az első mondat után mély álomba merülnek, de vannak olyanok is, akik sokkot kapnak (például Viktort a világból ki lehet üldözni bármelyikkel), ezért óvatosan kísérletezzünk velük. Nem annyira cselekményesek, esetleg a regény végén a főhős megcsókolja a főhősnőt (de nem mindig!), ugyanakkor igen kevés nővel találkoztam, akinek, miután egyet elolvasott közülük, ne támadt volna kedve még egyre.
Ami Jane Austent illeti, ellátogatunk ahhoz a házhoz, ahol a nyarakat töltötte, és be is csöngetnék a Queen Square 13. sz. házba szívesen, csak éppen nem ő nyitna ajtót, mert már kétszáz éve halott. De elképzelem, ahogy lassan végigsétál a csinos utcákon kiélvezve a napsütés minden percét, egyenesen a Pump Rooms elegáns ivócsarnokáig, a társasági élet központjáig, kiéhezve a helyi pletykákra, melyeket kifinomultan gyógyvizet kortyolgatva hallgat meg. Ah, imádom!
Nekünk azonban esélyünk sincs, hogy megláthassuk az ivókutat, előtte legalább két mérföldes sor kígyózik, így az előtte elterülő Abbey Church Yarddal vigasztalódunk, ahol három kor építészete találkozik: a római, a középkori és a György korabeli. És ami tényleg különleges: a város északi részén a Circus – tökéletesen kör alakú és teljesen egyforma házakból áll, valamint a Royal Crescent, a félkör ívben egymáshoz kapcsolódó 30 ház. A dombtetőn álló házakból a szépséges Viktória Parkra lehet látni – hát nem pazar?
Ennél a pontnál sajnos elromlik az idő, így visszasietünk autónkhoz a festői Pulteney hídon keresztül, de azért nem sietünk annyira, hogy meg ne nézzük a város szélén átfolyó kis csatornát és a rajta úszkáló lakóhajókat.
Szemerkélő esőben poroszkálunk vissza kis autónkkal Londonba.
