Pedig valójában hatalmas. A kőtömbök egyenként 7 elefánt súlyúak, Dél-Waless-ből vonszolták ide őket valahogyan. Túl sok itt a rejtély, annyi a bizonyos, hogy az évszakok váltakozásához igazították az elrendezését, és a nyári napfordulónak különleges szerepe van.
Nem vagyok csalódott, hogy nem azt kapom, amit vártam, és az sem bánt, hogy a kövek körül kordont vontak, meg sem lehet közelíteni a henge-t. Talán a hely kisugárzása teszi, de jól érzem magam. Igaz, kint vagyunk a mezőn, itt turisták, amott pedig birkák legelésznek, ott távolabb temetkezési helyek domborulnak. Itt fejezte be futását Tess, az angolok Édes Annája, miután megölte azt az embert, aki testét, lelkét rabságban tartotta. Itt adta meg magát, itt tudott megválni attól az igazán kevéstől, amit még magáénak tudhatott, itt búcsúzott Angel-től. Itt halt spirituális halált.
Szerencsére nincs sok idő szegény kis tiszta nő Tess-en rágódni, a kijárat ajándék bolton vezet keresztül. Megszemléljük a portékákat, belelapozunk a könyvekbe, csodáljuk az ékszereket és végül egy kitűzővel távozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése